A városokban található fák száma, néhány kivételtől eltekintve, sajnálatos módon egyre csökken. A városi fa ugyan nem jelent akkora életközösséget, mint egy erdei, de még ezeknek a fáknak az esetében sem lehet arról beszélni, hogy csupán egyetlen élőlény lenne. Maga a fa ugyan valóban egyetlen élőlény, amit az emberek többsége hajlamos elfelejteni. Ezért sokszor kezelik úgy, mint egy élettelen tereptárgyat, amivel bármit meg lehet tenni. Ha kipusztul, hát legfeljebb ültetnek helyette másikat. Ugyanakkor egy fa élete nem csak önmagáról szól, hanem a gyökereihez kapcsolódó, vele szimbiózisban élő gombákról, a törzsén, kérge alatt élő vagy telelő számtalan bogárfajról, a levelein táplálkozó egyéb rovarokról, legyenek azok levéltetvek, Katicabogarak vagy éppen valamilyen hernyó. A lombkoronában fészkelő madarakról nem is beszélve. Egy fa halálával ezek a „társbérlők” is többnyire halálra vannak ítélve. Egy erdei fa esetében ez hatványozottan igaz!

Ahogy egy fafaj tagja nem tud megélni bármilyen éghajlati viszonyok között, ugyanúgy nem minden fafaj képes életben maradni a városi környezetben sem. Amíg egy Ostorfa vagy egy Páfrányfenyő gond nélkül kibírja a városi életteret, ahogy egy Kőrisfa is. Addig egy Bükkfa kifejezetten rossz választás lenne egy nagyvárosi környezetbe. A növények alapvető élettani sajátossága, hogy nappal, fény segítségével a fotoszintézis során oxigént is előállítanak. Ezt minden kisiskolás tudja, érti. Amit viszont már sokan nem tudnak, hogy a fa rengeteg vizet párologtat egyetlen nap során, szálló port köt meg és természetesen árnyékot vet az alatta lévő területre. Mindezt a levelei segítségével, a lombkoronájával. Abban az esetben, ha van lombkoronája. Itt kell kiemelnem napjaink egyik legvisszataszítóbb, legértelmetlenebb és számunkra legérthetetlenebb gyakorlatát. Amit véleményünk szerint azonnal be kéne tiltani az egész Földön. Ez a jelenség pedig a fák drasztikus csonkítása. Amikor a fát vagy fákat szinte a törzsükig visszavágják. Ennél károsabb, értelmetlenebb dolgot keveset talált ki az ember. Értem, ha az Olvasó felhorkan, hogy de hát túl nagy árnyékot vet az a fa, túl sötét van alatta. Különben is, sok levelet szór el ősszel. Nos, azon Olvasóknak, akik így gondolják, annyit tudunk mondani, hogy pontosan így van. Ezek a dolgok a fák legnagyobb előnyei közé tartoznak. Azzal, hogy a fa árnyékot vet, egyrészt önmagát táplálja, növekszik általa. A felfogott napfény nem éri el a talajt, nem melegíti túl, sem az alatta parkoló autókat. Jelentős hőmérsékletbeli különbséget hozva ezzel létre a napfényes és árnyékos rész között. Aztán a leveleken keresztül vízpárát bocsájt ki, ami szintén tovább hűti a közvetlen környezetet, valamint elősegíti a felhőképződést is. A fa gyökérzete segíti a talaj megkötését, így nagyobb mennyiségű eső esetén sem viszi el a víz a felső, termékeny réteget. A lehulló levelek pedig biztosítják a folyamatos tápanyagellátást is, többek között. Téli menedéket nyújt egyes állatoknak és tápanyagot is.

Természetesen a fa egy darabig képes komoly sérülésekből regenerálni magát, ám nem örökké. Ha a csonkítás visszatérő jellegű, akkor a fa egyre gyengébb lesz. Végül elpusztul, mivel nem képes annyi tápanyagot előállítani azzal a kevés lombbal, amit meghagynak neki. Rengeteg elérhető ismeretanyag és kép is található erről a témáról a neten, amit szerzői jogok miatt itt nem áll módunkban megmutatni. Egy csonkított fa nem képes hatást gyakorolni a közvetlen környezetére sem. Ez által majdnem olyan, mintha ott sem lenne. Ezért kérjük Olvasóinkat, hogy tartózkodjanak ettől a módszertől. Inkább legyenek tudatosabbak és faültetés előtt alaposan tervezzék meg azt is, hogy az ültetendő fa hogyan fog kinézni, mekkora helyet fog elfoglalni húsz-harminc-negyven év múlva. Nem csak maguknak és gyermekeiknek tesznek ezzel szívességet, de a fáknak, környezetüknek is!

Önök szerint a cikkben található két kép közül melyik szebb? Melyik fa járul hozzá egészségünk megtartásához?