Pazarlás
Modern világunkban a pazarlás a legégetőbb problémák közé tartozik, sokan mégsem tulajdonítunk kellő figyelmet ennek a jelenségnek. Nagyon sokan úgy gondolkodnak a társadalomban, hogy ha szükségük van valamire, azt leveszik a polcról a boltban. Majd, amikor már többé nincs szükség rá, eldobják azt, kevésbé rossz esetben egy kukába. Ha majd újra szükségük lesz rá, hát megveszik újra. Ugyanis azt gondolják, hogy az a termék folyton ott lesz, amikor csak szükség van rá. Bele sem gondolnak abba, hogy az előállításához és ártalmatlanításhoz mennyi erőforrás szükséges.
Azonban az előbb említett jelenséget nem lehet az egyének hibájának tekinteni, ugyanis még a közgazdászok is, amikor a fenntartható fejlődésről beszélnek, akkor szinte kivétel nélkül végtelen mennyiségű rendelkezésre álló nyersanyaggal és energiával számolnak. Már pedig mi itt a Földön nem rendelkezünk végtelen mennyiséggel sem erőforrásból, sem energiából. Egy folyamatos fejlődés természetesen elérhető lenne, megfelelő szintű újrahasznosítással. Vannak olyan elképzelések, amelyek szerint az emberiség a jelenlegi technikai színvonalon képes lenne megvalósítani ezt a szintű újrahasznosítást. Csupán az akarat hiányzik hozzá.
A másik lehetőség a fenntartható fejlődésre a folyamatos terjeszkedés lenne. Ez az űr meghódításával lenne lehetséges, azonban ehhez egészen biztosan nem áll rendelkezésre a megfelelő technika. Meg persze ott lenne az az erkölcsileg megkérdőjelezhető helyzet, hogy akkor az emberiség vírus módjára száguldana végig mindenen, amit csak elérne.

Visszatérve a Földre, érdemes megemlítenünk néhány hétköznapi példát a pazarlásra. Elsőnek nézzük meg a chips-es zacskókat. A legjobb esetben is legfeljebb félig töltik meg ezeket. Másik jó példa a pazarlásra a szállításra becsomagolt termékek csomagolóanyagai. Biztosan sokakkal előfordult már, hogy az internetről rendelt termékek akkora csomagolásban érkeztek meg, hogy legalább még két-három másik, ugyanolyan termék is belefért volna.
Általában elmondható, hogy az ember hajlamos könnyelműen bánni a rendelkezésre álló erőforrásokkal, ha azok nagy mennyiségben vannak jelen. Mint például a műanyagokkal, amik az elmúlt majd kétszáz évben hatalmas fejlődésen mentek keresztül, mely révén hatalmas problémává nőtték ki magukat. De, erről majd a jövőheti bejegyzésben lesz szó részletesen.
Végezetül pedig szeretnénk felhívni az Olvasók figyelmét a természetes úton lebomló anyagokra, melyek már amúgy is a természet körforgásának részei. Ilyenek a fa, a kő, vagy egyéb lágyszárú növényekből, illetve az állatokból előállított termékek. Itt azonban nagyon fontos megemlíteni a más élőlényeknek járó tiszteletet, mely magában foglalja a kölcsönvett anyagok tudatos és megfontolt használatát.
Hiszen tudják, semmi sem áll korlátlanul a rendelkezésünkre!
