Sokszor előfordult már velünk, hogy amikor a méhek és/vagy darazsak szóba kerültek, akkor a hozzászólók között szép számmal akadtak olyanok is, akik még kép alapján sem találták el, hogy egy méhről vagy egy darázsról van szó. Ezt a témát szeretnénk kicsit alaposabban, de ismételten a teljesség igénye nélkül körbejárni ebben a bejegyzésünkben.

Amikor méhről beszélünk, akkor általánosan a házi méh jut eszébe mindenkinek. Ez az a jószág, aminek a mézét sokan nagyon szeretik és nagyra tartják. Jó okkal, ugyanis a méz valóban rendkívül jó hatással van az emberi egészségre is. Néhány téves elképzeléssel ellentétben a méz nem méh hányás. A méh az elkészítés során a nyálát is felhasználja hozzá, de ez csupán egyetlen hozzávaló. Tehát, a házi méhről tudni érdemes, hogy a gyümölcsök nagy része neki köszönhető. Az egyik, ha nem a legjelentősebb beporzó rovar az egész Földön. Fullánkjával csak akkor szúr, ha nincs más választása, ugyanis ez a fegyvere egyszer használatos. A méh a szúrás után elpusztul. Fontos élettani különbség a darázshoz képest, hogy a telet nem csak a méhkirálynő éli túl, hanem a teljes kolónia. Előfordulhat, hogy túrázás közben egy fán vagy akár a városban is egy falon, ahol az állatok meg tudnak kapaszkodni, egy hatalmas nagy izgő-mozgó csomó jelenik meg, amely méhekből áll. Ez a csomó egy új méhkolóniát fog létrehozni hamarosan. Ennek a csomónak a közepén, mindig a legvédettebb helyen a királynő van. Érdemes tudni, hogy ez akkor következik be, amikor egy kaptár már túlságosan nagyra nőtt és az eredeti királynő hagyja, hogy egy újabb királynő fejlődjön ki. Aki majd kb. a kaptár dolgozóinak felét magával csábítja egy új helyre. Egy ilyen méhcsomóhoz csak akkor kell méhészt hívni, ha több nap múltán is ugyanott vannak és valakinek útban vannak az új helyükön. Egyébként néhány óra után vagy másnapra virradóan elmennek.

A darázs egy egészen más tészta. A méhekkel ellentétben egy darázsfészekből mindig csak a királynő éli túl a telet, a többi darázs ősszel elpusztul. Hogy aztán tavasszal a királynő ismét egy új fészek létrehozásába kezdjen. A méhekkel ellentétben a darazsak fullánkja többször használatos, egyetlen szúrásba nem pusztul bele az állat. Tekintve ezt és azt a tényt, hogy ragadozók, nem meglepő dolog, hogy a méheknél agresszívabbak. Nem kell sok indok nekik, hogy támadjanak, amikor a fészek védelméről van szó. Tavasztól őszig sokszor előfordul, hogy magányosan repülő darázzsal találkozunk. Ilyenkor fontos, hogy ne kezdjünk hadonászni és ne próbáljuk meg lecsapni sem. Ne fenyegessük semmivel sem és akkor nagyon nagy eséllyel néhány pillanattal később odébb áll. Mézet nem készítenek és nem is poroznak be virágokat. Azonban ettől még igen nagy az ökológiai jelentőségük. Rengeteg kártevőt, úgy mint például hernyókat és egyéb rovarokat pusztítanak el. Ragadozó természetük mellett azonban a nagyon édes, cukros növényeket is szívesen elfogyasztják, mint például a dinnyét.

A fenti két képből jól látható a méh és darázs közti morfológiai különbség. Azonban a méhek csoportjába nem csak a házi méh tartozik, ahogyan a darazsak csoportjában sem csak a hagyományosan csak darásnak nevezett kecskedarázs. Egy általános szabály mégis vonatkoztatható erre a két csoportra. A méhek növényevők, azaz virágporral táplálkoznak, míg a darazsak ragadozóak leginkább, más állatokat ejtenek zsákmányul.

Alább néhány különböző méh és darázsfajt említünk meg, azonban fontos megjegyezni, hogy az itt felsoroltaknál sokkal többféle méh és darázsfaj létezik.

Példának okáért itt van a poszméhek csoportja. Ez egy külön csoport a méhek csoportján belül, amibe szintén több faj található. Leginkább méretükben és színezetükben térnek el egymástól. A poszméhek azok az állatok, amik leginkább egy hatalmas repülő szőrös golyóra emlékeztetnek két átlátszó szárnnyal és néhány apró lábbal. Repülés közben elég feltűnőek, hiszen nem képesek magasra repülni és elég nagy zajjal közlekednek. Amilyen nagyok és zajosak, éppen annyira békések is. Mi még nem hallottunk róla, hogy valakit is poszméh szúrt volna meg. Virágporral táplálkoznak és általában föld alatti üregekben élnek.

A földi méhek csoportja egy olyan csoport, ahova jórészt olyan méhek tartoznak, amik nem építenek kolóniát. Egymaguk készítik el a földbe vájt járataikat, amiket aztán kis fakkokra osztanak be. Minden fakkot virágporral töltenek meg, amikbe egyetlen petét raknak. A kikelő lárva a virágporral táplálkozik, majd bebábozódik, végül kikel belőle a méh és kezdi előről. A különböző fajú földi méhek különböző anyagokat használnak fel a kis fakkok elkészítéshez. Van olyan faj, amelyik zöld levelekből szabja ki a megfelelő méretű és alakú alapanyagot, majd több ilyet összeilleszt a föld alatti járatban. Amikor egy járatot megtöltött, a bejáratot lezárja és álcázza és sorsára hagyja az utódait. Megjelenésükben nagyon hasonlítanak a házi méhre.

A darazsak között a kecskedarázson kívül említésre méltó a gyakorisága miatt a francia darázs. Annyiban különbözik a kecskedarázstól, hogy valamivel kisebb méretű és az utolsó pár lába jóval hosszabb a többinél. Életmódja nagyrészt azonban teljesen megegyezik a fentebb említett fajéval.

Következő alanyunk a lódarázs. Kétségtelen, hogy ennek a darázsfajnak is megvan a maga ökológiai haszna és szerepe, azonban ez a faj kifejezetten kellemetlen, idegesítő és veszélyes szomszédja az embernek is. Rendkívül agresszív faj. Egyede különösebb ok nélkül, egyedül is megtámad bárkit és bármit. Nem kell sok provokáció a támadáshoz. Az sem szükséges, hogy közel legyünk a fészkéhez. A többi darázzsal ellentétben éjszaka is repülnek, nem csak nappal. Ha valahol a lakóhelyünk közelében lódarázs fészek van, ajánlatos a lehető leghamarabb megszabadulni tőlük.

Érdemes még megemlítenünk a fürkészdarazsak csoportját is, amelybe szintén számos faj tartozik. A különböző fajok, különböző óvóhelyeket készítenek az utódaiknak. Ezek a darazsak szintén magányos életmódúak, nem építenek kolóniákat. Van olyan faj, amely védett helyekre sárból épít kamrákat, amelybe darázsfajonként eltérően vagy pókokat vagy hernyókat raknak. Melyeket előzőleg egy szúrással megbénított. Ezek a pókok vagy hernyók még javában élnek, azonban mozogni már nem képesek. A fürkészdarázs minden egyes kamrába csupán egy petét helyez, amelyben a kikelő lárva elfogyasztja a még élő áldozatokat. Alakjukat tekintve jelentősen eltérnek a kecskedarázstól. Általában nagyon karcsú, kecses testfelépítésűek. Van olyan fajuk is, amelyik például a fában élő szút használja gazdaállatnak.

Végezetül említést kell még tenni a tőrösdarazsakról, amelyek hatalmas méretű darazsak, rendkívül félelmetes megjelenéssel. Azonban ezeknél az állatoknál békésebb és nehezebben támadásra ingerelhető darazsakat találni szinte lehetetlen. Nem túl gyakori darázsfaj, ezért védett is. Elég nagy fullánkkal rendelkezik, de a zsákmányán kívül más állatot szinte sosem szúr meg vele.

Összességében elmondható, hogy mind a méhek, mind a darazsak rendkívül intelligens és hasznos állatok, valamint lenyűgöző építészeti képességekkel rendelkeznek. Műveik mérnöki pontosságúak és rendkívül tartósak a felhasznált anyagok adottságait tekintve.