Inváziós fajoknak nevezzük azokat a fajokat, amelyek egy adott területen nem őshonosak, ám ott mégis megjelentek és életciklusukkal egy vagy több őshonos fajt kiszorítanak természetes élőhelyéről. Ezzel nem csak a kiszorított fajokat veszélyeztetik, de a helyben kialakult ökoszisztéma felborításával hosszútávon az élőhely pusztulásához vezethet.

A modern korban sokkal nagyobb a veszélye annak, hogy az ember akarva vagy akaratlanul is segíti egy faj inváziós fajjá válását. Egyszerű példa erre a repülőgépes áruszállítás. Egy Dél-Amerikából induló vetőmagszállítmány a nem kellő körültekintéssel végzett betakarítás és csomagolás miatt tartalmazhat olyan más magokat is, amik például Európában elszaporodva komoly környezeti károkat okozhat. Vagy állatok esetében az egzotikus állatkereskedelem révén kerülhetnek más kontinensre olyan élősködők, melyek új gazdaállatot találva komoly fertőzéseket okozhatnak.

A múltban jellemzőbb volt egy faj szándékos behurcolása más területekre, mivel olyan előnyös tulajdonságokkal rendelkezett, amilyennel az őshonos fajok nem. Igaz, akkoriban még nem ismerték ennek a folyamatnak a veszélyét. A következő részben bemutatunk néhány fajt, amelyek Magyarországon inváziós fajjá váltak. A következőkben a teljesség igénye nélkül kiemelünk néhány példát.

Az első ilyen faj a fehér akác (Robinia pseudoacacia). Az Egyesült Államok délkeleti részén őshonos fafajtát Európába a 17. század legelején hurcolták be. Eleinte füvészkertekben ültették csak, mint különlegességet. De, onnan hamar elvadult. Valamint gyors növekedése miatt hatalmas gazdasági hasznot reméltek belőle, ezért telepítették is. Magyarországra bő egy évszázaddal később került csak be, eleinte szintén mint dísznövény. Aztán felfedezték, hogy jól megél a homokos, száraz, tápanyagban szegény talajon is. Így felhasználták az Alföld fásítására. Valóban nehéz körülmények között is jól megél, ám fája silány minőségű lesz, jóformán csak tüzelősnek alkalmas. Tápanyagban gazdagabb talajokon jobban és jobb minőségben fejlődik, ám rendkívül gyorsan ki is meríti a tápanyagokat és nyomelemeket. Nagy mértékben kizsigereli a talajt, nem beszélve arról, hogy igen gyorsan szorítja ki a többi növényfajt.

A kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) szintén Észak-Amerikából származó gyomnövény. A 17. század közepén hozták be Európába, szintén dísznövényként. Magjai akár két évig is csírázóképesek maradnak. Egyetlen növény akár 20 ezer magot is érlelhet, melyek mindegyike a pitypanghoz hasonlóan repítő ernyővel rendelkezik, amelyeket a szél könnyen szállít. A nedves, humuszos talajokat kedveli. E tulajdonsága miatt Magyarországon főleg a nádat veszélyezteti. Ez által a vízi élőhelyeket sodorva veszélybe.

Harmadik növényfaj, amely nálunk inváziós fajnak számít a zöld juhar (Acer negundo). Szintén Észak-Amerikában honos, ott a folyóparti, mocsaras élőhelyeket kedveli. Ezt a növényfajt is szándékosan telepítették be Európába a 17. század végén. Rengeteg magot érlel, melyeknek rendkívül jó a csírázóképessége. Gyorsan növő fafajta, rövid életű, átlagosan 75 évig él, de ritkán elérheti a 100 éves kort is. Levélalakja nem hasonlít más juharfélékre, inkább a kőrisfával lehet összetéveszteni, de terméséről már egyértelműen felismerhető a juharfákkal való rokonsága. Magyarországon a bolygatott, nedves területeken terjed leginkább. A szennyezett levegőt jól tűri, ezért a közelmúltig előszeretettel ültették, mint városi parkfát vagy útsorfát.

Az állatok közül elsőként említünk meg két fajt, amelyek az elmúlt években a legtöbb problémát okozták Magyarországon. Az egyik a barna ázsiai márványpoloska (Halyomorpha halys), a másik pedig a zöld vándorpoloska (Nezara viridula). Mindkét faj az elmúlt évtizedben jelent meg itthon és néhány év alatt elképesztő mértékben elszaporodott. Elsősorban a gyümölcsösökben okoznak nagy kárt. A növekvő gyümölcsöket még érés előtt megtámadják. Szívó szájszervüket még a kemény, éretlen körtébe, almába is belefúrják és lekezdik szívni a növény nedvét. A szúrás helyén a gyümölcs eldeformálódik és megkeményedik. Egy gyümölcsöt több helyen is megsebez vagy több egyed táplálkozik belőle egyszerre. Ez által a gyümölcs deformált, kellemetlen ízű lesz. Valamint a szúrások helyén rendkívül kemények, még érett állapotban is. Ez által fogyaszthatatlanná válnak. Kártételük nem korlátozódik csak az almára és a körtére. Előszeretettel tenyésznek a paradicsomon is és más kultúrnövényen. A teleket általában lakásokban, házakban vészelik át. Nem kevés gondot okozva a lakóknak. Eleinte az a hír járta, hogy nálunk nincs természetes ellensége, ezért semmi sem korlátozza az amúgy is rendkívül hatékony szaporodását. Azonban ezt személyes tapasztalatok alapján cáfolni tudjuk. Ugyanis megfigyeltük, hogy az álkaszáspókok előszeretettel kapják el és fogyasztják el ezeket a rovarokat is. Ugyanúgy saját megfigyelés alapján a keresztespókok is elfogyasztják ezeket. Feltételezhető, hogy más pókfajoknak is eleségként szolgálnak, ám ezt megfigyelés hiányában nem állíthatjuk biztosan. Kártételük ellen is van természetes megoldás. Szintén saját tapasztalatból kijelenthetjük, hogy a zöldséges kertbe ültetett bársonyvirág (Tagetes sp.) távol tartja ezeket a kártevőket is. Egy-két paradicsom vagy paprika tő mellé ültetett bársonyvirág megakadályozza a poloskák kártételét. A bársonyvirág alkalmazása a körte- illetve almafán az idei év kihívása lesz.

Egy másik inváziós rovarfaj a harlekinkatica (Harmonia axyridis). Szintén nagyon szaporák, gyakran tömegesen húzódnak be a házakba, lakásokba télire és sok bosszúságot okoznak az embereknek. Valamint nem csak a levéltetveket fogyasztják el, hanem más katicák lárváit is. Nevükből is sejthető, hogy a Magyarországon őshonos katicafajokat szorítják ki.