Biodiverzitás
A biodiverzitás, magyarul biológiai sokféleség azt fejezi ki, hogy egy adott élőhelyen mekkora az ott élő fajok és az általuk hordozott eltérő gének száma, valamint azok eloszlása.
Minél nagyobb a biodiverzitás értéke, annál több különféle faj található meg az adott élőhelyen. Egy adott fajon belül is a megtalálható génváltozatok száma nagy. Valamint a különböző populációk nem elkülönülve, mintegy szigetszerűen helyezkednek el, hanem egymással vegyülve, a különböző populációk és azok egyedei is aktívan hatnak egymásra. Ilyen esetben elmondható, hogy a biodiverzitás nagy. A nagy fokú biodiverzitás azért fontos és szükségszerű, mert egy élőhely csak akkor képes egy negatív behatásnak kellőképpen ellenállni, ha sok különféle és változatos egyed alkotja az élőközösséget. Legyen az egy betegség, egy kártevő túlszaporodása vagy akár természeti katasztrófa.
Egy példával szemléltetve: Vegyünk egy rétet, amelyet nem kaszálnak, nem művelnek és egyéb módon sem befolyásolják a természetes folyamatokat. Ebben az esetben szinte biztosra vehető, hogy rengeteg különböző fűfélét, egyéb lágyszárú növényt találhatunk itt. Előfordulhat még néhány bokros növekedésű fás szárú növény is. Természetesen a különféle zuzmókat, mohákat, egysejtű élőlényeket is számba kell ilyenkor venni. Mellettük biztosan megtalálhatjuk a talajban élő állati egysejtűeket is, apró rovarok, férgek, mint például a földigiliszta. A talajban élő nagyobb állatokat, mint vakondok, nyulak, ürgék, egerek, pockok, stb. Biztos, hogy időnként járnak majd más állatok is, mint rókák, különféle madarak, például baglyok, egerészölyvek, fácán stb. Könnyen előfordulhat, hogy időnként még őzek, esetleg szarvasok is megfordulnak ezen a réten. Nem említve az egy adott élőhelyhez speciálisan kötődő élőlényeket. Ilyen élőlény lehet a Nutria is.
De, fontos tényező, hogy az élőlények egészséges, genetikailag változatos populációt tartsanak fent, tehát ne legyen beltenyészet, illetve a növények ne egymás klónjai legyenek.

A biodiverzitás akkor nevezhető alacsony mértékűnek vagy kicsinek, ha a fent említett eset valamelyik feltétele nem teljesül. Néhány példa a teljesség igénye nélkül:
Ha egy olyan erdőről beszélünk, amit egy korábban kopár területre telepítettek, akkor a terület meghatározó faja egyetlen növényfaj lesz. Amiben az egyes egyedek kevésbé rossz esetben azonos korúak lesznek és valószínűleg kevés szülőtől fognak származni. Sokkal rosszabb esetben egymás klónjai lesznek. Bár ez utóbbi eset szerencsére elég ritka egy telepített erdő esetében is. Mind a növényeket, mind az állatokat tekintve fajszegény élőhely lesz, ez által fokozottan fenn fog állni a helyi ökoszisztéma összeomlásának veszélye. Ezért sokkal előnyösebb, ha az erdőt megőrizzük, illetve hagyjuk, hogy magától regenerálódjon.

Egy másik eset maga a szántóföld. Ez bármelyik művelt szántóföldre igaz, tekintet nélkül az ott termesztett növény fajtájára. Lehet kukoricaföld, repceföld, napraforgó tábla, bármi. Azon az élőhelyen egyetlen faj tagjai találhatóak meg és szinte biztos, hogy a magok, amelyekből kicsíráztak, azonos forrásból származtak. Nem véletlen, hogy a tenyészidőszak alatt rengeteg különféle vegyi anyagot és egyéb növényvédelmi eszközt kell bevetni a termésmegőrzés érdekében.


A faiskolák is alacsony biodiverzitású élőhelyek. Ugyan sok különféle növény faj található meg, de a növényeken kívül nincsenek jelen állatok. Ha az adott egyedek esetleg változatos génkészlettel is rendelkeznek, a növények még fajonként, sőt fajtánként is elkülönülve vannak jelen. Igazi, aktív kapcsolat nincsen közöttük. Szintén alacsony biodiverzitású élőhelyek az állattenyésztő telepek. Ahol az állatok szintén nagyon kevés szülőtől származnak, így génkészletük nem túl változatos. Nem beszélve a növények hiányáról és a szűkös élettérről.

