Blog

A természetes körforgások

33 Views0 Comments

A természetben semmi sem felesleges, semmi sem megy veszendőbe. Ezen túl pedig semmi sem jön létre, keletkezik vagy születik meg cél, illetve értelem nélkül. A DNS-ről elsőként 1953-ban írtak tudományos cikket. Ezt az időpontot tekinthetjük hivatalosan a modern genetika megszületésének. Innentől kezdve, egészen a ’90-es évekig úgy tartották, hogy az örökítő anyag azon része, ami közvetlenül nem kódol fehérjéket és így nem vesz részt kifejezetten az örökítésben, csupán hulladék, felesleges anyag, esetleg melléktermék. De, aztán a molekuláris biológia fejlődésével és az emberiség növekvő tudásának köszönhetően felfedezték, hogy a DNS fehérjét nem kódoló része is elengedhetetlen az örökítésben. Nélküle a folyamat nem működik megfelelően. A mai tudomány már levonta a következtetéseket a múltban tévesen felállított következtetésekből. Ennek köszönhetően már nem úgy fogalmaznak, hogy valami felesleges, illetve nincs célja, hanem azt mondják, hogy jelenlegi funkciója nem ismert. Bármennyire is apró dolognak tűnik ez szemléletváltás, mégsem az. Hiszen, ha nem nézünk szembe korábbi tévedéseinkkel, nem fogadjuk el azokat és nem tanulunk belőlük, akkor a fejlődésünk megáll vagy egy teljesen téves pályán halad tovább.

A DNS kettős spirálja

Az iménti elméleti bevezetőnk után most néhány példát hozunk az anyagi körforgási rendszerekre is, pontosan azzal a céllal, hogy elgondolkoztassuk az kedves Olvasót. Igényt támasszunk benne az iránt, hogy átgondolja a hasznosról és haszontalanról alkotott elképzeléseit, leginkább a környezettel kapcsolatban.

Tehát, az élettelen dolgok, mint például a víz körforgása biztosan mindenkinek megy. Alsós környezetismereti anyag. Ugye, a víz felmelegszik, majd párolog, felhőket képez, eső vagy hó formájában aláhullik, a felszínen vagy a felszín alatt összegyűlik és vagy a növények hozzák felszínre párologtatással vagy magának tör utat a felszínre, ahol felmelegszik és újra kezdi a körforgást. Ennek köszönhető, hogy az a víz, ami a csapból kifolyik, amit majd megiszunk, az ugyanaz a víz, amiben a földi élet megszületett, illetve amiből a dinoszauruszok is ittak. Ez nem egy bonyolult dolog. Megy magától és az esetlegesen bekövetkező változások, mint egy szennyezés viszonylag könnyen, maradandó károk nélkül helyrehozható. Már, ami a vizet magát érinti.

Ellenben, az élő anyag körforgása összetettségéből fakadóan sokkal sérülékenyebb és nehezebben „javítható”. Az ebben a körforgásban bekövetkező hibák, szennyezések sokáig maradandó és rettentően nehezen helyrehozható sérüléseket okozhat. Ezért fontos, hogyha gombaszedés közben esetleg mérgező gombát találunk, akkor is meghagyjuk a termőtestet, mert ami nekünk esetleg méreg, veszélyforrás, az más fajoknak az életben maradáshoz nélkülözhetetlen tényező is lehet.

Vagy ugyanebből az okból kifolyólag kell az erdőben a holt fát ott hagyni, ahol van. Nem csak táplálék ezernyi, ha nem milliónyi fajnak, hanem az elkövetkezendő generációknak is nyersanyagforrás. Mert egy elpusztult fát mind rovarok, mind egysejtű élőlények is bontják, nem beszélve a gombákról. Hogy a korábban szerves anyaggá épített anyagok ismét szervetlenné váljanak és táptalajt biztosítsanak az újabb növények számára, generációról generációra.