Blog

A növények újonnan felfedezett tulajdonságai

81 Views0 Comments

Mindannyian azt tanultuk az iskolában a növényekről, hogy olyan passzív élőlények, akik egész életüket ugyanazon a helyen élik le. Nem mozognak és nem végeznek maguktól helyváltoztató mozgást. Akik a talajból a gyökerük által, esetleg a leveleiken keresztül felvett víz és ásványi anyagok révén szervetlen vegyületekből szerves vegyületeket és anyagot állítanak elő. Napjainkig olyan élőlényeknek tekintették őket, amik nem éreznek, nem reagálnak érdemben az őket ért támadásokra vagy éppen az aktuális környezeti tényezőkre. Nos, az utóbbi években elvégzett kutatások alapján kijelenthetjük, hogy ezek is a téves elképzelések közé tartoznak. Ebben a bejegyzésben pedig bemutatunk néhány, a tudomány által bizonyított tényt, amelyeket eddig sosem gondoltunk volna a növényekről.

Az egyik ilyen tény, hogy gondoskodnak az utódaikról. Egy erdőben vagy akár egy facsoportban is a növények a gyökerük révén, illetve a gyökerek között élő gombafonalak révén is kapcsolatban vannak egymással. Ez a kapcsolat nem csak azt jelenti, hogy a gyökereik összeérnek. Az azonos fajú növények, melyek rokonságban állnak egymással, az összeérő gyökérzet révén képesek vizet és tápanyagokat is átadni a másiknak. Ezért lehetséges, hogy egy hatalmas fa alatt, a sötét aljnövényzeti szinten is életben marad néhány utód. Mivel, a nagy fa a kisebbeket korlátozott mennyiségben tápanyaggal látja el. Életben tartva őket egészen a saját haláláig. Amikor is a fény már ismét eljut az aljnövényzet szintjére. Ekkor kezdődik meg a verseny a fiatal fák között, hogy melyik képes előbb magasabbra nőni.

A tápanyagon kívül ingerületátadásra is képesek a növények, akár más fajú egyedek számára is. Lehetséges akár az a szélsőségesnek tűnő példa is, hogy az erdő egyik végéből, a másikba ugyanaz az ingerületi jel eljusson. Az összekapcsolódó gyökérzeten kívül a talajt átszövő gombafonalak is jelentős szerepet játszanak ebben a folyamatban. Ennél fogva az erdőt nyugodtan tekinthetjük egyetlen élő szervezetnek is. Ilyen ingerület lehet például az, ha egy vagy több fát egy kártevő támad meg. A támadás híre jóval az előtt eljut az erdő másik végébe, mielőtt maga a kártevő megjelenne ott.

Egy másik példa a növények aktív és cselekvő életvitelére, hogy képesek szándékosan változást előidézni a helyi időjárásban. Mérési eredmények bizonyítják, hogy száraz idő esetén, nagyobb növénytársulások egyszerre, koordináltan, nagy mennyiségben olyan nagy molekulákat engednek a légkörbe, melyek képesek kiváltani a víz kondenzációját. Ez által beindítani a felhő képződést, majd végül csapadékot előidézni.

Végül, egy harmadik példa, ami az egyed szintjén bizonyítja, hogy a növények is sokkal többek annál mint, amit a tudomány eddig feltételezett róluk.

A kísérletek folyamán a vizsgálandó növényeket Faraday-kalitkába helyezték, hogy ez által kiküszöböljék a külső zavaró, gyorsan változó elektromos és mágneses hullámokat is, mint például az elektroszmogot, melyek megzavarhatták volna a kísérleteket. Ezután olyan érzékelőket helyeztek a növényekre, melyek elektromos impulzusokat fognak fel. Ezzel feltárták, hogy nem csak az állatok testét, hanem a növényekét is folytonos elektromos tér jellemzi. Ebben az elektromos térben folyamatosan, de apró változások történtek. Ettől függetlenül maga az elektromos tér egy homogén közegnek tekinthető. Ezután léptek tovább a kísérletben és a növény egyik levelében sérülést okoztak. A sérülés pillanatában az egész növényen egy jól elkülöníthető és mérhető jel futott végig, ami az egészséges részekben is különböző vegyi anyagok termelését indította be. Többszöri kísérletet követően megállapították, hogy az adott jel csakis sérülés esetén tapasztalható.

A következő meglepő felfedezés az volt, amikor rátaláltak a növények idegrendszerére. Mindeddig azt tartotta a tudomány, hogy idegrendszere csak az állatoknak van. A növényeknek nincsen. Olyan elkülöníthető idegrendszerük, amelyek neuronokból állnának és csakis ingerület átvitelre szolgálna, tényleg nincs. Azonban a növényi idegrendszer is képes ingerületátadásra és külső támadás esetén jeltovábbításra is.

Az előző kísérlethez hasonlóan cseresznyeparadicsom növényt helyeztek Faraday-kalitkába, majd a termésére a gyapottok-bagolylepke lárváit helyezték, melyek egyből táplálkozni kezdtek. A kártevő támadása nyomán kialakult egy jellegzetes mintájú elektromos jel, mely szétterjedt az egész növényben. E jel hatására a növény minden részében megindult a hidrogén-peroxid termelés, mely fel is halmozódott a növényben. Azt még jelenleg nem tudni, hogy miért pont ez a vegyület kezdett termelődni és az sem, hogy mi a szerepe. De, a kísérlet során sikerült azt is megállapítani, hogy ezt a jellegzetes mintájú jelet a növény szállítórendszere továbbította azaz a fa- és háncsrész. Mely a kísérlet tanúsága szerint növényi idegrendszerként is funkciónál. Bár a részletek még nem világosak, azok feltárására további kísérletek szükségesek. Valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha a cseresznyeparadicsom példájából kiindulva feltételezzük, hogy az összes növény rendelkezik ezzel az idegrendszerrel.

A legutóbb leírt kísérletet a Frontiers in Sustainable Food Systems nevű folyóiratban publikálták, angol nyelven.