Blog

A műanyag

291 Views0 Comments

Műanyagot elsőként 1838-ban Victor Regnault állított elő laboratóriumában, amely PVC volt. Ettől a naptól kezdve, rohamléptekben indult meg a különféle műanyagok kialakulása, majd fejlődése. A műanyagok hatalmas molekulájú szerves polimerek, ami annyit tesz, hogy általában egyfajta atomcsoportok vannak összekapcsolva nagyon hosszú molekulalánccá. Fontos megjegyezni, hogy a gumi is műanyag. Igaz némileg speciális, hiszen az nem kőolaj származék, hanem a Kaucsukfa tejszerű nedvéből állítják elő.

Kaucsukfák természetes közegükben
Gumikacsák

A feltalálását követően nagy volt az optimizmus, az emberiség saját nagyságát ünnepelte, mondván, előállították az első anyagot, amely a természetben nem fordul elő. Az emberi elme nagyságát ünnepelték. Napjainkból visszatekintve, kevés okunk van a hasonló ünneplésre a műanyagokkal kapcsolatban. Bár, ebben az esetben is igaz, hogy a gondot nem maga az anyag, illetve annak létezése okozza, hanem sokkal inkább az azt használók felelőtlen hozzáállása.

Minden műanyagról elmondható, hogy a természetben nagyon nehezen vagy egyáltalán nem bomlik el, ezáltal is károkat okozva. Nem beszélve arról, hogy az állatok is el szokták fogyasztani. Természetesen nekik sem tesz jót.

Milyen romantikus dolog a tengerparti fotózás

Létezik ugyan az újrahasznosítás lehetősége, de egyrészt nem mindegyik műanyag újrahasznosítható, másrészt még az újrahasznosítható műanyagoknak is csupán egy kis része kerül újrahasznosításra. Nagyobbrészt szemétként végzi a földben vagy a tengerekben, óceánokban. A természetben nem jellemző az ilyen hosszú, egyféle atomcsoportokból felépülő molekulalánc, ezért sokáig úgy gondolták, hogy biológiai úton nem lebonthatóak. Ennek ellenére azonban a közelmúltban felfedeztek néhány olyan baktériumfajt, amelyek képesek lebontani a műanyagokat. Azonban ezek rendkívül lassan „dolgoznak”. Ipari felhasználásuk nem megoldható, illetve az enzim, amit műanyag bontásra használnak, a világ műanyag termelésével összehasonlítva sem nevezhető hatékonynak. A legújabb felfedezés, hogy nem csak baktérium képes műanyagbontásra, hanem a nagy viaszmoly (Galleria mellonella) lárvája is. Ez a felfedezés is a véletlennek köszönhető, de további kísérletekkel bizonyították, hogy a lárva nem csupán szétrágja a műanyagot, hanem valójában megeszi és le is bontja az emésztőrendszerében. A lárva nagyságrendekkel gyorsabban bontja a műanyagot, mint a baktériumok, de még sajnos ők sem „dolgoznak” elég gyorsan ahhoz, hogy az emberiség műanyagtermelésével felvegyék a versenyt.

A fentiekből jól látható, hogy még jelenleg sem megoldott a műanyag probléma. Még tovább kell dolgoznunk a megoldáson, addig pedig tudatosabban kell hozzáállnunk a műanyagkérdéshez is.