Nagyon sok mindent lehetne írni a klímaváltozásról, de egyrészt a csapból is ez folyik jóformán, másrészt nagyon szerteágazó téma, ezért ebben a bejegyzésben csupán nagy vonalakban fogjuk felvázolni az eddigi eseményeket és a várható hatásokat.

Az első és legnagyobb gond az, hogy az emberek túlnyomó többsége nem hajlandó hosszú távú hatásokban gondolkozni. Pedig a klímaváltozás évszázadokon és generációkon keresztül átnyúló folyamat. Nem az ipari forradalommal kezdődött, az csupán egy jelentős mérföldkő volt. Egy olyan esemény, amely jelentős mértékben gyorsított a folyamatot. A klímaváltozáshoz vezető út azzal kezdődött, amikor az emberiség meggondolatlanul és mohón elkezdte felhasználni a környezetében található élettelen erőforrásokat, valamint az élőlényeket is ebbe a kategóriába sorolta be. Kezdetben ez a tevékenysége nem volt észrevehető a bolygó klímájának egészét tekintve, köszönhetően az emberiség kicsi létszámának és a rendelkezésükre álló kezdetleges technikai színvonalnak. Az évszázadok alatt azonban a járványok, háborúk és természeti katasztrófák ellenére az emberiség létszáma folyamatosan növekedett, ahogyan a technikai tudás is. A természetre gyakorolt hatás fokozódott, mind erősségben, mind kiterjedésben. A káros tevékenységet ellensúlyozni képes életközösségek egyensúlya pedig elkezdett felbomlani, illetve megsemmisülni. Ilyen események voltak például a hatalmas építkezések, ahol rengeteg fát használtak épületekhez, hajókhoz vagy a bányászati tevékenységek, nagyobb háborúk, a mezőgazdaság térnyerése is.

Aztán az ipari forradalom a tudományos eszközök terén is óriási fejlődést hozott, de az új anyagok, módszerek felelőtlen használata, a kémia gyors fejlődése addig nem látott pusztítást okozott az akkor még folyton változatlannak gondolt klímában. Az azóta eltelt időben jórészt csak a módszerek hatásfoka fejlődött, az emberiség egészének előrelátó képessége alig.

Jelenlegi időszámításunk kezdetekor a világ népessége kb. 250-270 millió fő volt, ez a szám 1650 év alatt jutott el a kb. 500-550 millió főre. Valamikor az 1800-as évek legelején érte el a lakosság száma az 1 milliárd főt és száz év kellett hozzá, hogy másfél milliárd ember éljen egyszerre a bolygón.1999-ben viszont már 6 milliárd volt az emberiség lélekszáma, 2011 októberében születhetett meg a 7 milliárdodik élő ember. Ez az egyre gyorsuló növekedés önmagában is egy hatalmas katasztrófa előjele, figyelembe véve azt a tényt, hogy a természetben egy faj ilyen mértékű elszaporodása az élőhely gyors leromlásával, majd a populáció számának drámai gyorsaságú csökkenésével jár. A növekedésen kívül figyelembe kell venni, hogy a technikai fejlődés is jelentősen gyorsuló tendenciát mutat. A harmadik leginkább fenyegető tényező pedig az emberi természet azon része, hogy az egyén a lehető legtöbb előnyhöz juttassa saját magát, a lehető legrövidebb idő alatt. Mind a hétmilliárd ember, nemsokára nyolc, olyan színvonalon akar élni, mint a milliárdosok. Ennyi embert, ilyen életmóddal a Föld képtelen eltartani. Kijelenthető tehát, hogy a klímaváltozás legfőbb okozója az emberiség jelenlegi életmódja. Ebbe beletartozik a mindennapi élethez elengedhetetlen dolgok, mint például a tisztálkodás, a közlekedés, az áruszállítás, valamint az ipari tevékenység is.

A jövőben lehetséges hatások rendkívül széles skálán mozognak és biztosra vehető, hogy a jelenlegi életforma nem lesz fenntartható. Vannak olyan elképzelések, hogy a felmelegedés hatására az élhető zónák az Egyenlítőtől a sarkok felé tolódnak majd el, de ezek az elképzelések a klímát egy jelentősen leegyszerűsített rendszerként kezelik. Nem veszik figyelembe, többek között, sem az óceáni áramlatokat, sem a légkör áramlatainak hatását. A Föld egy egységes, egész rendszer. Ha valami elromlik benne, az az egészre kihatással lesz. Bár sok modellszámítást végeztek már eddig is a lehetséges hatásokról és közülük jó pár alapos, tényszerű, szerteágazó, mégis a pontos következmények továbbra is megjósolhatatlanok. Ami biztos, hogy senkinek sem lesz kellemes. Van rá lehetőség, hogy ezeket a következményeket csillapítsuk, azonban ehhez rendkívül gyorsan és nagy mértékben kellene változtatni az életvitelünkön. Ez alatt nem azt értjük, hogy tusoljunk rövidebb ideig, közlekedjünk kerékpárral, mossunk alacsonyabb hőfokon, ne szemeteljünk. Ezek is hozzájárulnának a klímavédelemhez, de ha csak itt Európában tesz a lakosság érte, az ipar viszont nem. Valamint a Föld többi kontinensén változatlanok maradnak a szokások, akkor ezek az erőfeszítések csupán cseppek lesznek a tengerben.

Végezetül egy pozitív gondolattal szeretnénk zárni ezt a bejegyzést. Azt a keveset is meg kell tennünk, ami módunkban áll, akkor is, ha a teljes egészhez viszonyítva semmiségnek tűnik. Ugyanis, ha ezt a keveset ahhoz hasonlítjuk, mintha nem tennénk semmit sem, akkor ez a kevés lesz maga a mindenség.